2011. február 28., hétfő

Február

Nem mintha számolnám a hónapokat.. de egy hónapot már túléltem a saját lábamon!
Ennek örömére itt egy nem reprezentatív album:
http://www.facebook.com/album.php?aid=633628&id=665435121&l=04643dc769
Ma különösen jó hangulatom van, mert kezdem érezni az élet spontaneitásának örömét- na jó, ehhez kell az a körülmény, hogy az ember gondol egyet és besétál a Louvreba és elandalog pár órán keresztül délután:) De ma így történt és nagyon jó volt- találkoztam több csoporttal, akik tanulni mentek és az egyik különösen profinak tűnt- francia tiniknek magyarázott egy tanárnő vagy 6-7 percen keresztül egy római márványból kifaragott fejről, ami nekem semmilyen albumból nem volt ismerős- mennyi ideig tarthat nekik az egész ókort átvenni!?
Az idő viszont továbbra is télvégi- nem emlékszem, hogy tavaly is ilyen lett volna a február, akkor még a havon is futottam, bár lehet, hogy csak én lettem érzékenyebb. De tény, hogy a napfény ritkán tör át a felhőkön és bár szeretem a francia eget a maga felhőivel bámulni -mert mindig az impresszionistákat juttatják az eszembe-, némi napfényre üzemanyag gyanánt szükségem lenne. Bár az otthoni viszonyokhoz képest nem panaszkodom, a hétvégén már kiültem egy órára a fűbe és ez volt a legjobb érzés!
Holnap munka és előtte piac Bellevilleben:) Nem tehetek róla, rákaptam a gesztenyére! Na és persze sok más finom zöldségre és gyümölcsre. Fel kell hoznom magam a tavalyi év szintjére, akkor szinte minden nap összedobtam valamit fél óra alatt!
Vajon mit tartogat számomra a március??

2011. február 24., csütörtök

A, B, C terv..

Ismét bebizonyosodni látszik mekkora idealista vagyok és akkor még finoman fogalmaztam.
A helyzet az, hogy nem várt senki tárt karokkal, nem volt welcome party, csak a ráeszmélés, hogy megérkeztem.
Igazából minden nap újra és újra rádöbbenek, hogy itt vagyok- akkora vágyam teljesült be, amit tényleg nehéz csak kinyújtott marokkal elfogadni és zsebre vágni; tényleg több napra, hétre volt szükségem, hogy igazából a tudatában legyek.
Na de akkor lássuk a konkrétumokat- egy héttel azután, hogy megérkeztem, megtudtam, hogy nem indul az a képzés, amire egy éve készültem.. illetve magyaroknak nem.. Hát ez hidegzuhany a javából, annyira, hogy ki sem akadtam rajta! :)
Újratervezés.. B terv: akkor dolgozzunk! Bár egy jogi diplomának a küszöbén állok, az én világom nem olyan egyszínű, hogy beérjem ennyivel, ezért nem is szeretnék emellett elköteleződni.. Szóval munkakeresés van/volt most ezerrel- szerencsémre már otthon kaptam egy tippet merre induljak, így mostanra elmondhatom, hogy van egy részmunkaidős munkám- kérdőívezek majd múzeumoknál, mint a Louvre vagy az Orsay, egyelőre viszont jelenleg Versaillesban a kastélynál- annak ellenére, hogy ez nyilván nem a sárgaköves út vége, de talán még az eleje sem, számomra nagyon nagy dolog! Tavaly az itt tett látogatásaim során álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt lesz alkalmam dolgozni is! Ez a jó a döntésemben, hogy visszajöttem: olyan dolgok történnek velem, amik nem hétköznapiak, meg tudom különböztetni egyik napot vagy hetet a másiktól, számomra ez sokkal inkább élet, mint valami flancos irodában 'menedzserkedni'- akkor már inkább kis kosarakat megyek fonni egy tengerpart mellé és hagyni, hogy a nap meleg fénye csokibarnára süsse a bőrömet és a hajam sós tengeri levegő illatú legyen:) Úgy legyen!
Szeretem Párizst! Sokaknak egyet jelent a divattal, valami emelkedett környezettel, számomra viszont sokkal inkább időutazás egy-kétszáz évvel ezelőttig, vagy tovább. Nagyon sok régi épület van, galériák, pékségek, olyan képet mutatva, mintha generációk óta ugyanabban a tempóban ugyanazt a tevékenységet szolgálnák.. talán elfogult is vagyok, de akkor is, ez is olyan hely, ahol minden lehetséges. A minigarzonoktól kezdve, amikre ma már építési engedélyt sem adnának, mégis 6-800 eurós bérleti áron találnak gazdára, egészen a hihetetlenül extravagáns életstílusig, amit itt sokan megengedhetnek maguknak.
Mindazonáltal nehéz egyfolytában ilyen lelkiállapotban megélni mindezt- sokszor vagyok bizonytalan, hogy mi lesz egy, két, hat hónap múlva, hogyan fogom megoldani a problémákat, de nagyon elszánt vagyok, ez már fél siker:)
És persze az is motivál, hogy negyedórányira lakom mindentől, ami számít- múzeumok, sugárutak és az utcán heverő kalandok azért igazán jól ellensúlyozzák a nehéz pillanatokat.
Próbálok minél gyakrabban sportolni is, mert az is levezeti a feszültséget- na indulok futni, senki ne nézzen az órájára!

2011. február 3., csütörtök

Vissza Párizsba


Mint ahogyan a cím is mutatja, sikerült!:) Fél évvel hazautazásom után ismét itt vagyok és az elmúlt másfél év tervezgetésének köszönhetően talán tartok is valamerre.

Sokat dolgoztam és tanultam, hogy megteremtsem a lehetőségét a visszatérésnek, és az elmúlt 180 nap szinte egyenkénti visszaszámolással telt, nagyon nem bírtam már a várakozást.

Viszont amióta tegnap leszállt a gépem és visszatértem pontosan oda, ahol minden kezdődött és júliusban a végére ért, folyamatos zavarodottság van bennem jó értelemben. Nagyon vártam már, hogy itt legyek, de számomra ez a környezet és minden olyan természetesnek hat, mintha mindig is biztos lett volna, hogy visszatérek, vagy mintha az elmúlt hat hónap csupán egy hét lett volna. Azóta is ezen filózom, hogy miért van így, de eddig csak annyita jutottam, hogy:

1., Biztosan szeretek itt lenni és így a jó,

2., Annyira nem tudtam ráhangolódni az otthoni dolgokra, hogy a lelkem egy jól elmenekített része mindvégig itt volt és várt rám- ez a lehetőség legalább megmagyarázza az elmúlt időszak zaklatott, önsajnálattal teli, lelkileg instabil voltát.

3., Talán tavaly óta fejlődtem annyit, hogy nem helyekhez vagy más külső körülményhez igazítom a hangulataimat. Mindenesetre ahogy ma kicsit körbejártam a kedvenc helyeimet, biztonságot éreztem, azt, hogy bárhol legyek is, én már meg tudom védeni magamat vagy épp bárhol újra és újra képes vagyok berendezni az életemet.

Na ennyit erről, majd kiderül, hol az igazság.

Más: sikeresen beköltöztem a szobámba, nagyon szép, tiszta hangulata van és a kilátás fantasztikus! Vicces ugyanakkor, hogy igazán azóta hiszem el, hogy tényleg itt vagyok és ez így is lesz még egy darabig, amióta ma reggel megvettem a Navigo Découverte közlekedési bérletemet:D -ez egyébként nem olyan, mint a sima bérlet, bár ugyanannyiba kerül, de az a különbség, hogy ennél nem kell igazolni a lakcímet és semmi mást, csak a fényképemet kellett ráragasztanom meg aláírnom. Egyébként pont az én helyzetemre találták ki, a tavalyi papírhegyek után ez meglepő gyorsasággal elkészült:) Oh és persze készült rólam ennek kapcsán egy 'fényképsorozat' stílusosan a legvörösebb rúzsommal, ami otthon napközben furcsán hathat, de itt már reggel nyolckor is teljesen természetes képet nyújt:P

Egyébként nem előre kitervelt szándékkal álltam neki blogozni, csak éreztem, hogy megint ördöglakat készült ráülni a lelkemre, mert épp nincs még munkám.. Persze maximalista vagyok, számomra az ideális helyzet az lenne, hogy tegnap repülővel érkezem, ma már kezdek az új helyemen- hát erre még várni kell. Viszont ki fogom alakítani, hogy mivel is teljenek majd itt a napjaim- szeretnék sokat futni és jógázni és valahogy megint társaságot kell gyűjtenem magam köré...........