Félve indítottam a mai napot, mert tudtam, hogy estig nem lesz megállás.. De végül kiderült, hogy érdemes volt felkelni:)
Délelőtt Versaillesban kezdtem, most épp számlálást (bizonyos jegyek számlálását) kellett csinálni- nekem ilyen munkám még nem volt! Alig volt dolgom, közben beszélgettem a személyzettel, szimpatikus turistákkal találkoztam és rengeteget mosolyogtam az élményeken. A kastéllyal nem tudok betelni, gondolom nem a jelenlegi munkám lesz 'karrierem' csúcsa, de lássuk be, kevesen mondhatják el magukról, hogy Versaillesban dolgozhatnak!- ott ahol, mindenki tátott szájjal nézi a sok csodát:)
Közben pedig emberek hada mindenütt a világ minden pontjáról- hangos-napszemüveges-tréningruhás amerikaiak, yumpy britek, morcos spanyolok, kicsi kínaiak, és az újdonsült kedvenceim, a japánok! Annyira megszerettem a távol-keleti embereket, hihetetlenül tisztelettudóak, ugyanakkor sugárzik belőlük az emberi tartás, olyanok mint a nagy gyerekek! Óriási élmény ennyi emberrel kontaktust teremteni, érezhető az a folyamat, ahogy egy-egy tekintetben elrévedve az ember egy teljesen más szellemiséget, egy távoli kultúra magját véli felfedezni. És aki azt gondolja, hogy ennyi idő után mindezt lehetetlen érzékelni, az téved! Szinte hullámzottak bennem a hangulatok, ahogy egymást váltották a csoportok.
De a nap legviccesebb élménye is ehhez kapcsolódik- amikor egy kinézetre tizenöt évesnek tűnő holland srác a haverjai és a tanárok körében a rám nézett és elkurjantotta magát -"beautiful eyes!"- és persze a csoport fele nevetett, a tanárok meg leginkább ott sem lettek volna..:P De talán én lepődtem meg a legjobban, annyira pimasz, ugyanakkor vicces is volt a helyzet..:)
Ééés.. munka után felültem a kisvonatra:D Ez is menő dolog ám, de a dolgozói belépőmmel nekem ezt is szabad:) És a park megint annyira szép volt! Bekapcsolták már a szökőkutakat, és üzemelnek a kávézók, palacsintázók, gyümölcsárusok- elmentem a kedvenc kávézóm, a La Flottille mellett és eszembe jutott, ahogy tavaly télen bentről csodáltam a táj szépségét és akkor is örültem a pillanatnak, hogy ott lehetek. Olyan vagyok, mint egy boldogságmérő műszer, Versaillesban pedig kiakad a mutató a maximumnál:)
Délután pedig Lucára vigyáztam és egyéni rekordot döntöttem Super Marioban- legalább három percig bírtam, mielőtt kiestem:P Jó, a Wiivel kapcsolatban mindig szembesülnöm kell azzal, hogy mi már szinte eltérő generáció vagyunk, mert nem látom be, hogy mi ezen olyan menő, viszont némi gyakorlással bele lehet jönni:) Volt megint ezerféle játék, jó értelemben ez számomra kényszerpihenő, mert egyébként nem bírok nem értelmes dolgokat csinálni, és Lucával viszont mindig rádöbbenek, hogy ez is jó:) Este hét felé viszont úgy éreztem, hogy menten elalszom, de szerencsére a rám meredő szempár is egyre nagyobbakat pislogott, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem csak én fáradtam el.
A nap végére pedig könnyítés: a fél kilences angolt áttettük Angelával csütörtökre, így nem kellett automata üzemmódra átváltanom és remélhetőleg csütörtökön nagyobb hasznára válok majd:) -bár.. reggelre így is van egy különleges programom, utána pedig megint munka.. Sebaj, hamar vége lesz a hétnek és megyek Normandiába:) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése