Dimanche

A mai napba sikerült jó sok élményt belesűrítenem, ami egyensúlyba hozza a heti mérleget:D Eddig főleg a meditatív dolgoknak szenteltem időt, szó szerint -sokat voltam itthon, meditáltam, elmélkedtem az aktuális kérdéshalmazon a fejemben és elég sok választ sikerült is találnom. Nem volt kedvem kimozdulni a napi sétáimon kívül, nem éreztem erőt, hogy másokkal legyek. Ez egyébként nem rossz dolog, csupán szántam néhány napot kizárólag magamra.

Persze a heti piac megvolt, így kibontakoztathattam a főzőtudományomat: csőben sült brokkolit készítettem és várakozáson felüli eredménnyel jártam! Azért némi iróniával megjegyzem, hogy eddig a növényeket nem ültettem, csak megettem, ez számukra nem túl kedvező tendencia, de a közelben nem találtam olyan virágárust, ahol magok vagy hagymák is vannak.

Na de legyen szó a máról- elmentem délután a Porte de Champerret környékén található kiállítási csarnokban rendezett szalonra, ahol a tenger és a borászat kapcsán lehetett megint kóstolni és vásárolni. Hasonló volt ez az expó is a múltkorihoz, de kevésbé tetszett, mert túl sokan voltak és túl sok volt a húsból készült étel, amik közül több még látványra sem fogott meg.. Végül vettem kézi készítésű desszertekből pár szemet- ami persze nem kapcsolódik sem a borokhoz, sem a tengerhez, dehát ez az én formám. Megállapítottam, hogy ez volt számomra az egész kiállítás fénypontja és eljöttem- volt még időm másfelé is menni.

Következő állomás az Opera, gondoltam onnan majd teszek egy sétát a populárisabb helyeken. De ott is ragadtam jó tizenöt percre, mert egy fiatal zenészekből álló csoport -gondolom hagyományos módon- a Garnier Palota lépcsőjén tartott rögtönzött bemutatót rézfúvós hangszerekkel nyolcvanas évekbeli dalokat előadva és nagyon klassz volt! Rögtön egy utcával odébb egy brocanteba botlottam, ott is tettem egy kitérőt, majd egészen a Louvreig sétáltam, és bementem a Carrousel du Louvreba picit pihenni- ittam egy finom kávét és majdnem elaludtam egy kényelmes fotelban a látogatókat figyelve:) Igen, vicces, hogy a kávé rám ellenkező hatást fejt ki, nem is lesz ebből ismét rászokás..

Élveztem nagyon a délutánt, megint megállapítottam, mennyire szeretek itt lenni:) De azért már várom, hogy két hét múlva hazalátogassak pár napra! Nagyon hiányzik Ádi, rengetegszer eszembe jut, mert az elmúlt nyáron mialatt itt volt két héten keresztül, sok helyre közösen mentünk és hiányoznak azok a vidám napok. Alapvetően sok barátomat hiányolom, mindenkit, mert mindenki eszembe jut a város valamely pontján vagy valamilyen esemény alkalmából, amikor tudom, hogy az illetőt biztosan érdekelné az, amit én is átélek. Ez picit furcsa érzés, mert szeretném másokkal is megosztani mindazt a jót és szépséget, amivel itt találkozom:) De gondolatban mindig küldöm nekik az élményeket, remélem, érzik:)