Így hétvége felé közeledve ideje beszámolni az előző hétvégémről:PAhogy azt előre jeleztem, igyekeztem a tanulás mellett magamra is időt szánni, jobban mondva a kedvteléseimnek élni. Ezen leginkább olvasást, álmodozást, sportolást és zenehallgatást na és persze múzeumlátogatást kell érteni.
Egy barátom instpirációjának hatására ismét ecsetet ragadtam és nekiálltam festeni. A szobámban a fehér falak szinte kiáltanak valami dekorációért és mostanában én is úgy éreztem, hogy ki kell festenem magamból képeket, érzéseket. Hm, ez picit összetett dolog, mert rendszeresen lejegyzem a gondolataimat -nem csak a blogban-, de emellett más módjait is keresem az önkifejezésnek- ismét furcsa megfigyelés miközben tovább menetelek a jogi pályámon:P Nade nincsenek lezárt utak, mindennek meg kell adni a lehetőségét:D
Ahogy felidézem, múlt héten volt egy buli is, ami volt is meg nem is, mert az történt, hogy picit késve ugyan -előtte edzenem kellett- megérkeztem egy másik magyar lány, Barbi szobájába, ahol őt és kedves barátnőjét már igencsak jókedvűen találtam- erre ők, hogy oldják az állapotunk közötti különbséget, felbontották az üveg bort amit vittem és jóformán megitatták velem. Ezek után nem volt túl sok erőm elindulni a Bastille-hoz egy szórakozóhelyre, de szerencsémre nekik sem...
Másnap viszonylag hamar a tettek mezejére léptem- kellett is, hiszen dolgoztam. Ez szombaton volt, délutánra pedig egy ikeázást terveztem, mert bár apró dolgokra volt csak szükségem, ezek hiánya picit kényelmetlenné tette a mindennapi életet, arról nem is beszélve, hogy az Ikeában kb. negyedáron megtaláltam mindent, ami Párizsban sokkal drágábban szintén rendelkezésre állt. Megérdeklődtem tehát, hogy melyik RER-rel és hogyan jutok ki a városból, de -minden segítség ellenére- ezalkalommal eltévedtem. Szerencsére nem volt vészes a dolog, de persze a négyféle vonalból rosszat választottam és a vonat nem állt meg ott, ahol kellett volna. Eddig is tudtam, hogy ez az RER nem a barátom, de így már teljesen bizonyossá is vált -erre csak habként jön, hogy a héten a sztrájk miatt szintén nem járt szerelvény azon a vonalon, ahogy a munkába megyek, szóval sikerült is picit elkésnem, mivel áttereltek a metróra...
Egyébként az Ikeába menet a többi tapasztalatom kellemesnek mondható, mert sok segítőkész emberrel találkoztam, egy társaság még a buszhoz is elkísért, amire át kellett szállnom.
Több áruház is van Párizs környékén, én délre mentem, mert az közelebb volt, de rátaláltam egy óriási bevásárlóközpontra. Nem igazán tudom leírni, az Ikea mellett a Decathlontól a moziig volt minden, azt monodták, hogy Európa legnagyobb shopping centrumában jártam- bár érdekes módon több ország is dicsekszik hasonló jelzőt használva az övével. Azért a hely szuper, volt minden, ami szem-szájnak ingere, picit elcsábultam egy kozmetikai bolt irányába, aztán feladtam, mert az idő hiánya és a boltok méretei nyilvánvalóvá tették, hogy képtelenség végigjárni... vissza kel menni és több időt rászánni:P
Hm, lássuk, mi is történt még- igen, a vasárnap! Nos vasárnapra múzeumozást terveztem, de immár másodszorra fürödtem be ezzel az ötlettel: Párizsban nem lehet hétvégén múzeumot látogatni!! Illetve kötélidegzetűek előnyben, akkora sorok vannak, hogy azt képtelenség kivárni- ez történt most is... A holland festők kiállítását akartam megnézni a Pinacothéque-ben, de a sor körbefogta a háztömböt, amitől kis híján rosszul lettem. De aztán feltaláltam magam- a Madeleine metrómegálló nem véletlenül kapta a nevét, mert itt található egy gyönyörű dóm, szóval bementem és körülnéztem. Jobban mondva leültem az oltár elé és hagytam, hogy a gondolataim picit beússzanak a tudatomba:) Igen megindító volt, jó negyven percet töltöttem ott, az oltár előtt, szótlanul, kezemben a naplómmal és tollal, buzgón lejegyzetelve kérdéseket válaszokkal, tapasztalásokat, érzéseket... Ismét utaztam anélkül, hogy elmozdultam volna a helyemről, valahogy mindig sikerül megtalálnom helyeket, amelyek ilyen hatással vannak rám:)
A nap folytatásaként a Musée Carnavalet-be mentem Annával és meghallgattunk egy kellemes koncertet- négy fiatal énekelt középkori énekeket. Picit karácsonyi hangulatot idézett, ehhez persze a hely varázsa is hozzájárult- a nyugodt vasárnapi délután az épület koncerttermébe beúszó tiszta, friss fény ünnepivé tette az alkalmat. Elég volt csak végigtekinteni a kárpittal borított falakon, vagy épp kipillantani a kertre a borostyánnal szegélyezett ablakon keresztül. Ezután a St Eustache templomba mentünk, mert ott is van vasárnap esténként koncert- ez kevésbé volt szerencsés választás, mert kortárs zenét játszottak orgonán, ami egyáltalán nem illett a hely hangulatához, picit az volt a benyomásom, mintha erőszakot vennének a templom szellemén- azért mindennek megvan a maga helye, de nem ott...
Most épp csütörtök este van -még fél órán keresztül:P- a hét nyugalmasnak mondható, szerdán munkaszüneti nap volt, de nem úsztam meg ennyivel, mert pont aznapra voltam berendelve a Magyar Intézetbe kiállítást őrizni- megint. Viszont legalább a képek tetszenek -na jó, tisztes távolságból-, de azért a négyórányi egy helyben ücsörgést nem nekem találták ki.
Ma este a College d'Espagne-ban voltam- ismét koncerten, de ha egyszer olyan szép zenét hallhat az ember... Volt a repertoárban Mozart, Brahms, Tschaikovsky, Ravel, de számomra kevésbé ismert spanyol zeneszerzők munkái, mint de Falla, és elhangzott Vittorio Monti híres csárdása is:) Nagyon tetszettek de Falla spanyol énekei és a Spanyol tánc is, igazán kellemes hangulatot teremtettek- de valahogy egyébként is húz a szívem a spanyolokhoz, látszik rajtuk, hogy nagyon barátságosak és közvetlenek- ismét megjegyzem, hogy reggelizni is jó náluk:P Eljha, így átgondolva, tényleg 'kihasználom' őket... de persze minden rendezvény nyitva áll az érdeklődők előtt, igazából nekik ez még jó is a házuk népszerűsítésére- na ezzel most megnyugtattam magam:)
És még egy kis souvenir: http://www.youtube.com/results?search_query=csillagpor+bori&search_type=&aq=o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése