A cím alapján ez a bejegyzés rövid lesz, mert az elmúlt 1-2 hétben sajnos nem volt alkalmam nagy felfedezéseket tenni- hacsak nem a szellemi alkotások joga, vagy az öröklési jog terén...
Igen, beköszöntöttek a hétköznapok- szürkének azért nem nevezném őket, mert nekem elég egy pillantás az égre, a fákra vagy épp a Notre Dame-ra, hogy megkapjam a napi szeretetcsomagomat:)
Fárasztó a felkészülés: a munka után mire hazaérek már délután négy óra van, és mire kifújom magam picit, máris este, szóval mostanában hajnali 3-4-ig tanulok, de nem sajnálom az időt, mert fontos, hogy sikerüljenek a vizsgák- kettő is lesz, jövő hét hétfőn és kedden.
A gépem vasárnap indul haza, de szerdán már fordulok is, mert az itteni teendőimet sem hanyagolhatom el- velem tartanak majd azonban a szüleim, úgyhogy már várom a jövő hetet, remélhetőleg sok szép élményben lesz részünk együtt.
A vizsga előtti stresszt némiképp oldja a tudat, hogy rendeltem magamnak könyveket a bookline-on, amikért majd beszaladok egyik nap. Épp ma kaptam meg az e-mailt, hogy már átvehetőek, nagyon boldog vagyok, mert csupa érdekes olvasnivalót választottam:)) Itt kint egyáltalán nem nézek tv-t, moziban sem voltam még, de van több jó film is, amit mos tmár megnéznék, az egyik Sophie Marceau-val és Christopher Lambert-tel a L'Homme de chevet, egy romantikus dráma, de az előzetesből ítélve tele lesz nagyon szép képekkel és párbeszédekkel.
Ismét meg kell említenem, hogy nagyon hiányzik mindenki, rengeteget gondolok az angolosaimra, a barátaimra, az ismerőseimre az egyetemről, ezért akinek van egy kis ideje, az esetleg e-mailben írhatna pár sort magáról, nagyon örülnék neki:)
Képek most nincsenek, az összkép rólam amúgy is kaotikus, valahogy úgy kell elképzelni, hogy sportnaciban törökülésben ülök a szoba közepén, mellettem zöld tea folyamatos utántöltésben, körülöttem sugárirányban könyvek, a hajamban pedig piros pánt és csatok, hogy ne lógjon a szemembe- szóval tipikus vizsgaidőszakot idéző hangulat...
2009. november 19., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Már annyiszor láttalak így tanulni, hogy a fenti leírásod és a tapasztalataim alapján ha tudnék festeni esküszöm lefesteném. ....De nem tudok, így marad a képzelőerő, na meg a fényképed itthon. Veled vagyok, kitartás. Apa
VálaszTörlés