Gondolat

Van egy füzetem- egy műanyag kötésű, vidám színekkel borított jegyzettömb.
Ebbe írtam ma egy újabb gondolatot:

'Minden nyertes pozíció felelősséggel jár- valaki elől elveszem a lehetőséget; miattam egy ember csalódik. Nekem tehát maximálisan élnem kell a kedvezménnyel, ezzel tisztelem meg a veszteseket.'

Ahogy befejeztem az írást, végiglapoztam, megszámláltam a teleírt oldalakat- mindössze pár lap, tíznél nem több, de ebben van egy rövid novella, angolul és franciául lejegyzett benyomások, talán versek is.
A füzetet nagyjából egy éve vettem- akkor még nem sejtettem, csupán reméltem, hogy itt és most Párizsban leszek és egy másik életet fogok élni.
Akkor még nem sejtettem, hogy ez milyen megpróbáltatások árán sikerül majd, és arról sem volt fogalmam, hogy az akkori albérletem kulcsait a szívem neki szentelt darabjával adom vissza annak a rokonomnak, aki saját elhatározásából kilépett a családunk életéből. Akkor azt hittem, ez majd örökre meghatározó élmény lesz az életemben, de a naponta kötött új barátságok és ismeretségek, idegen emberek szeretetteljes gesztusai megértették velem, hogy a rokoni szálak semmivel sem jelentenek többet ezeknél a kapcsolatoknál. A lényeg a szívek egymásra hangolódása, belső világaink feltárása -ha ez megtörténik, akkor elmosódik a határ, az 'én' feloldódik a másik személyiségében és viszont. Akinek volt már része ilyen kellemes találkozásban, akár egy egyszerű beszélgetésben őszintén, nevetve, az pontosan tudja, milyen érzés ez...
Most a szobámban vagyok- körülnézek és ámulatba esem: a falon egy kép, amit pár napja festettem (valamiért kötődöm hozzá, azelőtt nem tartottam meg a 'műveimet', számomra az alkotás maga jelentette a kielégülést, a végtermék már nem szolgált jelentőséggel), néhány berendezési tárgy, a polcokon valamiféle körvonalazódni látszó rendszer a könyvek között, és... maga a hely, az életterem. Nem járt alanyi jogon a szállás, mint mindenért, magamnak kellett megküzdenem érte, és lám, most itt vagyok nyugalomban -Debussy Cair de lune-jét hallgatva azért nem csoda-, megelégedettséggel a szívemben.
Na és egy 'másik élet'? Inkább másik én. A helyszín csupán lehetőség önmagam kibontakoztatására- külső változást vártam és most belülről utazok fényéveket csodálatos magaslatok és mélységek között, mely tapasztalatok minden pillanatáért hálás vagyok a sorsnak.
Csupán a magam teremtette szabályok szerint élek, így valóban alkalmam adódik önmagamat meglátni a cselekedeteimben.
Most az alázatot tanulom- elfogadni azt, hogy a tetteim mögött mekkora erők munkálkodnak; érzékelni a kegyelmet, amely ezt a nyugalmat itt és most lehetővé teszi a számomra. Mint mindig, most is tele vagyok szép tervekkel, de már mások az elvárásaim- picit már tudok bízni, hinni abban, hogy bármi is történik, annak célja van, így nincsen jó vagy rossz döntés, csak egyik vagy másik út.