2011. március 15., kedd

Amiért érdemes élni

Félve indítottam a mai napot, mert tudtam, hogy estig nem lesz megállás.. De végül kiderült, hogy érdemes volt felkelni:)
Délelőtt Versaillesban kezdtem, most épp számlálást (bizonyos jegyek számlálását) kellett csinálni- nekem ilyen munkám még nem volt! Alig volt dolgom, közben beszélgettem a személyzettel, szimpatikus turistákkal találkoztam és rengeteget mosolyogtam az élményeken. A kastéllyal nem tudok betelni, gondolom nem a jelenlegi munkám lesz 'karrierem' csúcsa, de lássuk be, kevesen mondhatják el magukról, hogy Versaillesban dolgozhatnak!- ott ahol, mindenki tátott szájjal nézi a sok csodát:)
Közben pedig emberek hada mindenütt a világ minden pontjáról- hangos-napszemüveges-tréningruhás amerikaiak, yumpy britek, morcos spanyolok, kicsi kínaiak, és az újdonsült kedvenceim, a japánok! Annyira megszerettem a távol-keleti embereket, hihetetlenül tisztelettudóak, ugyanakkor sugárzik belőlük az emberi tartás, olyanok mint a nagy gyerekek! Óriási élmény ennyi emberrel kontaktust teremteni, érezhető az a folyamat, ahogy egy-egy tekintetben elrévedve az ember egy teljesen más szellemiséget, egy távoli kultúra magját véli felfedezni. És aki azt gondolja, hogy ennyi idő után mindezt lehetetlen érzékelni, az téved! Szinte hullámzottak bennem a hangulatok, ahogy egymást váltották a csoportok.
De a nap legviccesebb élménye is ehhez kapcsolódik- amikor egy kinézetre tizenöt évesnek tűnő holland srác a haverjai és a tanárok körében a rám nézett és elkurjantotta magát -"beautiful eyes!"- és persze a csoport fele nevetett, a tanárok meg leginkább ott sem lettek volna..:P De talán én lepődtem meg a legjobban, annyira pimasz, ugyanakkor vicces is volt a helyzet..:)
Ééés.. munka után felültem a kisvonatra:D Ez is menő dolog ám, de a dolgozói belépőmmel nekem ezt is szabad:) És a park megint annyira szép volt! Bekapcsolták már a szökőkutakat, és üzemelnek a kávézók, palacsintázók, gyümölcsárusok- elmentem a kedvenc kávézóm, a La Flottille mellett és eszembe jutott, ahogy tavaly télen bentről csodáltam a táj szépségét és akkor is örültem a pillanatnak, hogy ott lehetek. Olyan vagyok, mint egy boldogságmérő műszer, Versaillesban pedig kiakad a mutató a maximumnál:)
Délután pedig Lucára vigyáztam és egyéni rekordot döntöttem Super Marioban- legalább három percig bírtam, mielőtt kiestem:P Jó, a Wiivel kapcsolatban mindig szembesülnöm kell azzal, hogy mi már szinte eltérő generáció vagyunk, mert nem látom be, hogy mi ezen olyan menő, viszont némi gyakorlással bele lehet jönni:) Volt megint ezerféle játék, jó értelemben ez számomra kényszerpihenő, mert egyébként nem bírok nem értelmes dolgokat csinálni, és Lucával viszont mindig rádöbbenek, hogy ez is jó:) Este hét felé viszont úgy éreztem, hogy menten elalszom, de szerencsére a rám meredő szempár is egyre nagyobbakat pislogott, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem csak én fáradtam el.  
A nap végére pedig könnyítés: a fél kilences angolt áttettük Angelával csütörtökre, így nem kellett automata üzemmódra átváltanom és remélhetőleg csütörtökön nagyobb hasznára válok majd:) -bár.. reggelre így is van egy különleges programom, utána pedig megint munka.. Sebaj, hamar vége lesz a hétnek és megyek Normandiába:) <3

2011. március 13., vasárnap

Dimanche

A mai napba sikerült jó sok élményt belesűrítenem, ami egyensúlyba hozza a heti mérleget:D Eddig főleg a meditatív dolgoknak szenteltem időt, szó szerint -sokat voltam itthon, meditáltam, elmélkedtem az aktuális kérdéshalmazon a fejemben és elég sok választ sikerült is találnom. Nem volt kedvem kimozdulni a napi sétáimon kívül, nem éreztem erőt, hogy másokkal legyek. Ez egyébként nem rossz dolog, csupán szántam néhány napot kizárólag magamra.
Persze a heti piac megvolt, így kibontakoztathattam a főzőtudományomat: csőben sült brokkolit készítettem és várakozáson felüli eredménnyel jártam! Azért némi iróniával megjegyzem, hogy eddig a növényeket nem ültettem, csak megettem, ez számukra nem túl kedvező tendencia, de a közelben nem találtam olyan virágárust, ahol magok vagy hagymák is vannak.
Na de legyen szó a máról- elmentem délután a Porte de Champerret környékén található kiállítási csarnokban rendezett szalonra, ahol a tenger és a borászat kapcsán lehetett megint kóstolni és vásárolni. Hasonló volt ez az expó is a múltkorihoz, de kevésbé tetszett, mert túl sokan voltak és túl sok volt a húsból készült étel, amik közül több még látványra sem fogott meg.. Végül vettem kézi készítésű desszertekből pár szemet- ami persze nem kapcsolódik sem a borokhoz, sem a tengerhez, dehát ez az én formám. Megállapítottam, hogy ez volt számomra az egész kiállítás fénypontja és eljöttem- volt még időm másfelé is menni.
Következő állomás az Opera, gondoltam onnan majd teszek egy sétát a populárisabb helyeken. De ott is ragadtam jó tizenöt percre, mert egy fiatal zenészekből álló csoport -gondolom hagyományos módon- a Garnier Palota lépcsőjén tartott rögtönzött bemutatót rézfúvós hangszerekkel nyolcvanas évekbeli dalokat előadva és nagyon klassz volt! Rögtön egy utcával odébb egy brocanteba botlottam, ott is tettem egy kitérőt, majd egészen a Louvreig sétáltam, és bementem a Carrousel du Louvreba picit pihenni- ittam egy finom kávét és majdnem elaludtam egy kényelmes fotelban a látogatókat figyelve:) Igen, vicces, hogy a kávé rám ellenkező hatást fejt ki, nem is lesz ebből ismét rászokás..
Élveztem nagyon a délutánt, megint megállapítottam, mennyire szeretek itt lenni:) De azért már várom, hogy két hét múlva hazalátogassak pár napra! Nagyon hiányzik Ádi, rengetegszer eszembe jut, mert az elmúlt nyáron mialatt itt volt két héten keresztül, sok helyre közösen mentünk és hiányoznak azok a vidám napok. Alapvetően sok barátomat hiányolom, mindenkit, mert mindenki eszembe jut a város valamely pontján vagy valamilyen esemény alkalmából, amikor tudom, hogy az illetőt biztosan érdekelné az, amit én is átélek. Ez picit furcsa érzés, mert szeretném másokkal is megosztani mindazt a jót és szépséget, amivel itt találkozom:) De gondolatban mindig küldöm nekik az élményeket, remélem, érzik:)

2011. március 9., szerda

Kikelet hava

Végre jó idő van! Elért ide is a tavaszhullám, gyönyörű rügyekbe kezdenek borulni a fák és már napközben sem a hideg, hanem az egyre erősödő napfény lehel pírt az arcomra:)
Márciussal kezdődik a kedvenc hónapjaim sorozata, ami kb. addig tart, amíg elfogadható hőmérsékelt és napfény van a nap túlnyomó részében. De egyértelműen a március a kedvenc hónapom:)
Már csak egy hétig leszek huszonkét éves, úgyhogy itt az ideje az elmúlt év mérlegének az elkészítésére- idén kivételesen ezt egy-két gondolatban össze tudnám foglalni- nyelvtanulás és felvételire készülés.. sajnos vagy nem, de ez töltötte ki a legtöbb időmet, meglepő mennyire lemondóan tudtam ennek alárendelni minden mást. Ez néhány hónapig még biztosan így lesz, de azért vannak terveim, hogy mi mást csináljak még. El szeretnék utazni a tengerpartra! Mondjuk északra, csak pár napra, ezt is már egy éve tervezem:) Most már biztosan kerítek rá alkalmat.
Ma is dolgoztam és nagyon jó volt, mert rengeteg emberrel beszéltem és ilyenkor mindig jobban érzem magam:) Na és tegnap este tartottam először angolórát egy olasz leányzónak- nagyon élveztem, mert szeretek tanítani, legfőképp angolt bármilyen nyelven, franciául meg még viccesebb. Azon meg külön nevettem magamban, hogy abban a pár percben, amíg megkértem Angelát, hogy tegyen fel nekem kérdéseket és mutatkozzunk be egymásnak, az első három kérdésében szerepelt a 'mi a kedvenc ételem', ez pedig annyira az olaszokra vall:D! Ha nem ezt kérdeznék meg, akkor pedig a 'tudok-e főzni' lenne a soros a tapasztalatok alapján. Hiába, a fontossági sorrendet tartani kell, de még most is mosolygok rajta, mert ez nálam lehet, hogy még az első ötven kérdésem között sem lenne, előbb faggatnám ki az illetőt a világnézetét érintő összes vonatkozásban. Örültem, hogy ismért egy kedves emberrel hozott össze a sors, erre mindig nyitott szemmel vadászom.
Nem tudok betelni a hétköznapok nyújtotta szépségekkel- a házak, a város összképe, a nevezetességek mindennap újdonságként hatnak, igazán képes vagyok mindezt értékelni. Tegnap megint piacoztam, a következő napokban kibontakoztatom a főzőtudományom. És napozni fogok.:) Oh és virágot ültetni, mert megüresedett néhány műanyag poharam, nekem pedig annyira hiányzik már egy élőlény, amiről gondoskodhatom, hogy újra megpróbálom a virágültetést- a múltat félretéve, remélem ezúttal hosszabb életűek lesznek:D!

2011. március 5., szombat

Nounou

Megint a könyveimet bújom- adhatnának valami diplomát a nyelvtanulásra, mert abban jó vagyok és fáradhatatlan. És legalább tudnám mit fogok csinálni mondjuk öt év múlva.
Néha a mániám a tervezés, ugyanakkor igaz az is, hogy a világ egy nap hatszor fordulhat úgy, hogy az összes számításomat keresztülhúzza.
Tegnap volt egy-két rossz órám, mert otthoni dolgokat próbáltam intézni, de a másik fél nem volt ebben partner- csak tudnám akkor miért dolgozik ott, ahol..
Ennyit az értelmetlen filozófiák gyártásáról- mozgalmasan telt a hét, sokat dolgoztam, hétfőn múzeumoztam mint látogató:), csütörtökön pedig bevetésen voltam- először mentem bébiszitterkedni egy magyar kislány mellé. Nem kerestem eredetileg ilyen munkát, nem is támasztottam különösebb elvárásokat az egésszel kapcsolatban, de végül nagyon élveztem! Megint volt alkalmam festeni úgy mint régen és még lelkes közönségem is volt, aki hasonló érdeklődésű, mint én:)
Jólesett itt a nagyvárosi forgatagban pár órát nyugodtan eltölteni Lucával- megszűnt az idő és minden más, csak a babaház és a lakói élveztek kitüntetett figyelmet.
Holnap lesz az a karnevál, amire egy éve is elmentem- azt tervezem, hogy most is így lesz.
A hét címszavakban: napfény Versaillesban, kávé munka előtt (két év kihagyás után), piacozás-főzés, U2, David Bowie, tanulás végre a fűben, sok elküldött e-mail válaszra várva, sírás-nevetés, szemek, Nap- néha szívet melegítő, néha perzselőbb mint egy sivatagban, keresés- nem tudni mit vagy kit, megpróbálni a mának élni, álláskeresés Balin:D

2011. február 28., hétfő

Február

Nem mintha számolnám a hónapokat.. de egy hónapot már túléltem a saját lábamon!
Ennek örömére itt egy nem reprezentatív album:
http://www.facebook.com/album.php?aid=633628&id=665435121&l=04643dc769
Ma különösen jó hangulatom van, mert kezdem érezni az élet spontaneitásának örömét- na jó, ehhez kell az a körülmény, hogy az ember gondol egyet és besétál a Louvreba és elandalog pár órán keresztül délután:) De ma így történt és nagyon jó volt- találkoztam több csoporttal, akik tanulni mentek és az egyik különösen profinak tűnt- francia tiniknek magyarázott egy tanárnő vagy 6-7 percen keresztül egy római márványból kifaragott fejről, ami nekem semmilyen albumból nem volt ismerős- mennyi ideig tarthat nekik az egész ókort átvenni!?
Az idő viszont továbbra is télvégi- nem emlékszem, hogy tavaly is ilyen lett volna a február, akkor még a havon is futottam, bár lehet, hogy csak én lettem érzékenyebb. De tény, hogy a napfény ritkán tör át a felhőkön és bár szeretem a francia eget a maga felhőivel bámulni -mert mindig az impresszionistákat juttatják az eszembe-, némi napfényre üzemanyag gyanánt szükségem lenne. Bár az otthoni viszonyokhoz képest nem panaszkodom, a hétvégén már kiültem egy órára a fűbe és ez volt a legjobb érzés!
Holnap munka és előtte piac Bellevilleben:) Nem tehetek róla, rákaptam a gesztenyére! Na és persze sok más finom zöldségre és gyümölcsre. Fel kell hoznom magam a tavalyi év szintjére, akkor szinte minden nap összedobtam valamit fél óra alatt!
Vajon mit tartogat számomra a március??

2011. február 24., csütörtök

A, B, C terv..

Ismét bebizonyosodni látszik mekkora idealista vagyok és akkor még finoman fogalmaztam.
A helyzet az, hogy nem várt senki tárt karokkal, nem volt welcome party, csak a ráeszmélés, hogy megérkeztem.
Igazából minden nap újra és újra rádöbbenek, hogy itt vagyok- akkora vágyam teljesült be, amit tényleg nehéz csak kinyújtott marokkal elfogadni és zsebre vágni; tényleg több napra, hétre volt szükségem, hogy igazából a tudatában legyek.
Na de akkor lássuk a konkrétumokat- egy héttel azután, hogy megérkeztem, megtudtam, hogy nem indul az a képzés, amire egy éve készültem.. illetve magyaroknak nem.. Hát ez hidegzuhany a javából, annyira, hogy ki sem akadtam rajta! :)
Újratervezés.. B terv: akkor dolgozzunk! Bár egy jogi diplomának a küszöbén állok, az én világom nem olyan egyszínű, hogy beérjem ennyivel, ezért nem is szeretnék emellett elköteleződni.. Szóval munkakeresés van/volt most ezerrel- szerencsémre már otthon kaptam egy tippet merre induljak, így mostanra elmondhatom, hogy van egy részmunkaidős munkám- kérdőívezek majd múzeumoknál, mint a Louvre vagy az Orsay, egyelőre viszont jelenleg Versaillesban a kastélynál- annak ellenére, hogy ez nyilván nem a sárgaköves út vége, de talán még az eleje sem, számomra nagyon nagy dolog! Tavaly az itt tett látogatásaim során álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt lesz alkalmam dolgozni is! Ez a jó a döntésemben, hogy visszajöttem: olyan dolgok történnek velem, amik nem hétköznapiak, meg tudom különböztetni egyik napot vagy hetet a másiktól, számomra ez sokkal inkább élet, mint valami flancos irodában 'menedzserkedni'- akkor már inkább kis kosarakat megyek fonni egy tengerpart mellé és hagyni, hogy a nap meleg fénye csokibarnára süsse a bőrömet és a hajam sós tengeri levegő illatú legyen:) Úgy legyen!
Szeretem Párizst! Sokaknak egyet jelent a divattal, valami emelkedett környezettel, számomra viszont sokkal inkább időutazás egy-kétszáz évvel ezelőttig, vagy tovább. Nagyon sok régi épület van, galériák, pékségek, olyan képet mutatva, mintha generációk óta ugyanabban a tempóban ugyanazt a tevékenységet szolgálnák.. talán elfogult is vagyok, de akkor is, ez is olyan hely, ahol minden lehetséges. A minigarzonoktól kezdve, amikre ma már építési engedélyt sem adnának, mégis 6-800 eurós bérleti áron találnak gazdára, egészen a hihetetlenül extravagáns életstílusig, amit itt sokan megengedhetnek maguknak.
Mindazonáltal nehéz egyfolytában ilyen lelkiállapotban megélni mindezt- sokszor vagyok bizonytalan, hogy mi lesz egy, két, hat hónap múlva, hogyan fogom megoldani a problémákat, de nagyon elszánt vagyok, ez már fél siker:)
És persze az is motivál, hogy negyedórányira lakom mindentől, ami számít- múzeumok, sugárutak és az utcán heverő kalandok azért igazán jól ellensúlyozzák a nehéz pillanatokat.
Próbálok minél gyakrabban sportolni is, mert az is levezeti a feszültséget- na indulok futni, senki ne nézzen az órájára!

2011. február 3., csütörtök

Vissza Párizsba


Mint ahogyan a cím is mutatja, sikerült!:) Fél évvel hazautazásom után ismét itt vagyok és az elmúlt másfél év tervezgetésének köszönhetően talán tartok is valamerre.

Sokat dolgoztam és tanultam, hogy megteremtsem a lehetőségét a visszatérésnek, és az elmúlt 180 nap szinte egyenkénti visszaszámolással telt, nagyon nem bírtam már a várakozást.

Viszont amióta tegnap leszállt a gépem és visszatértem pontosan oda, ahol minden kezdődött és júliusban a végére ért, folyamatos zavarodottság van bennem jó értelemben. Nagyon vártam már, hogy itt legyek, de számomra ez a környezet és minden olyan természetesnek hat, mintha mindig is biztos lett volna, hogy visszatérek, vagy mintha az elmúlt hat hónap csupán egy hét lett volna. Azóta is ezen filózom, hogy miért van így, de eddig csak annyita jutottam, hogy:

1., Biztosan szeretek itt lenni és így a jó,

2., Annyira nem tudtam ráhangolódni az otthoni dolgokra, hogy a lelkem egy jól elmenekített része mindvégig itt volt és várt rám- ez a lehetőség legalább megmagyarázza az elmúlt időszak zaklatott, önsajnálattal teli, lelkileg instabil voltát.

3., Talán tavaly óta fejlődtem annyit, hogy nem helyekhez vagy más külső körülményhez igazítom a hangulataimat. Mindenesetre ahogy ma kicsit körbejártam a kedvenc helyeimet, biztonságot éreztem, azt, hogy bárhol legyek is, én már meg tudom védeni magamat vagy épp bárhol újra és újra képes vagyok berendezni az életemet.

Na ennyit erről, majd kiderül, hol az igazság.

Más: sikeresen beköltöztem a szobámba, nagyon szép, tiszta hangulata van és a kilátás fantasztikus! Vicces ugyanakkor, hogy igazán azóta hiszem el, hogy tényleg itt vagyok és ez így is lesz még egy darabig, amióta ma reggel megvettem a Navigo Découverte közlekedési bérletemet:D -ez egyébként nem olyan, mint a sima bérlet, bár ugyanannyiba kerül, de az a különbség, hogy ennél nem kell igazolni a lakcímet és semmi mást, csak a fényképemet kellett ráragasztanom meg aláírnom. Egyébként pont az én helyzetemre találták ki, a tavalyi papírhegyek után ez meglepő gyorsasággal elkészült:) Oh és persze készült rólam ennek kapcsán egy 'fényképsorozat' stílusosan a legvörösebb rúzsommal, ami otthon napközben furcsán hathat, de itt már reggel nyolckor is teljesen természetes képet nyújt:P

Egyébként nem előre kitervelt szándékkal álltam neki blogozni, csak éreztem, hogy megint ördöglakat készült ráülni a lelkemre, mert épp nincs még munkám.. Persze maximalista vagyok, számomra az ideális helyzet az lenne, hogy tegnap repülővel érkezem, ma már kezdek az új helyemen- hát erre még várni kell. Viszont ki fogom alakítani, hogy mivel is teljenek majd itt a napjaim- szeretnék sokat futni és jógázni és valahogy megint társaságot kell gyűjtenem magam köré...........