Sok puszit küldök mindenkinek immár Párizsból:D!!
Az út nem volt túl pihentető, de ki lehetett bírni, időben megérkeztem és kis idő múlva jöttek is értem- Béatrice egyik fia, Johann és a barátnője Emilie.
A családban mindenki nagyon aranyos, Párizs külvárosában laknak egy kis emeletes házban. A környék nagyon barátságos, kicsit kevert stílusú, vannak régebbi építésű társasházak, kicsit panelre hasonlítanak, és vannak klasszikus vonalú épületek kertekkel. Nekem utóbbi jobban tetszik, sok ház falán név is olvasható, azt mondták, hogy valaki nevet ad a sajátjának.
A kezdeti idegeskedés mostani szemmel alaptalannak tűnik- tegnap átestem az első bulin is...:) -amikor Johannék felvettek az állomáson és elkezdtünk beszélgetni, az első három kérdésben szerepelt, hogy szeretek-e bulizni és ha igen, akkor van-e kedvem aznap este...
De mivel nagyon hiszek az apró jelekben, úgy gondoltam mindenképp össze kell magam szedni hozzá, hátha a kezdeti attitűd jelképesen az egész évhez és a kinti élményekhez való hozzáállásomat tükrözi majd.
Tehát vacsi és a francia-román meccs után kocsiba ültünk és elmentünk egy belvárosi klubba- szimpi hely volt, otthon a Morrison's és a School Club keverékének mondanám. A társaság vegyes, de a beléptetésnél szigorúan nézték, hogy az ember elmúlt-e 18. Zene, italok az otthonihoz hasonlóak és megfizethetők, sőt 22-02h-ig ingyen volt minden, szóval amint sorra kerültünk, fejenként mindenki kért 3-4 italt, aztán szépen leküldtük egymás után:)
Aki viszont ismeri a bulizási szokásaimat, az nem lepődik meg amikor azt mondom, hogy még így is, 22 óra utazás után most reggel elsőként keltem fel, ezért gondoltam, kezdek valamit ezzel a bloggal és hírt adok magamról:)
Nos, ez így már elég hosszúra sikerült, a többit később részletezem, de végre megnyugodtam és remélem, hogy a továbbiakban is jól alakul majd minden:)
Puszi
p.s.: láttam az Eiffel-torony csúcsát, este is, kivilágítva:)))))
Az út nem volt túl pihentető, de ki lehetett bírni, időben megérkeztem és kis idő múlva jöttek is értem- Béatrice egyik fia, Johann és a barátnője Emilie.
A családban mindenki nagyon aranyos, Párizs külvárosában laknak egy kis emeletes házban. A környék nagyon barátságos, kicsit kevert stílusú, vannak régebbi építésű társasházak, kicsit panelre hasonlítanak, és vannak klasszikus vonalú épületek kertekkel. Nekem utóbbi jobban tetszik, sok ház falán név is olvasható, azt mondták, hogy valaki nevet ad a sajátjának.
A kezdeti idegeskedés mostani szemmel alaptalannak tűnik- tegnap átestem az első bulin is...:) -amikor Johannék felvettek az állomáson és elkezdtünk beszélgetni, az első három kérdésben szerepelt, hogy szeretek-e bulizni és ha igen, akkor van-e kedvem aznap este...
De mivel nagyon hiszek az apró jelekben, úgy gondoltam mindenképp össze kell magam szedni hozzá, hátha a kezdeti attitűd jelképesen az egész évhez és a kinti élményekhez való hozzáállásomat tükrözi majd.
Tehát vacsi és a francia-román meccs után kocsiba ültünk és elmentünk egy belvárosi klubba- szimpi hely volt, otthon a Morrison's és a School Club keverékének mondanám. A társaság vegyes, de a beléptetésnél szigorúan nézték, hogy az ember elmúlt-e 18. Zene, italok az otthonihoz hasonlóak és megfizethetők, sőt 22-02h-ig ingyen volt minden, szóval amint sorra kerültünk, fejenként mindenki kért 3-4 italt, aztán szépen leküldtük egymás után:)
Aki viszont ismeri a bulizási szokásaimat, az nem lepődik meg amikor azt mondom, hogy még így is, 22 óra utazás után most reggel elsőként keltem fel, ezért gondoltam, kezdek valamit ezzel a bloggal és hírt adok magamról:)
Nos, ez így már elég hosszúra sikerült, a többit később részletezem, de végre megnyugodtam és remélem, hogy a továbbiakban is jól alakul majd minden:)
Puszi
p.s.: láttam az Eiffel-torony csúcsát, este is, kivilágítva:)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése