A mai délután 'csajos' kirándulásra sikerült; Beatrice és sógornője, Sonia elvittek engem és újdonsült barátnőmet, Anne-Clairet a közeli Auvers-be.A város Párizs mellett, északon található, az impresszionista festők egyik kedvelt vidéki kirándulóhelye volt egykor.
Fő látványossága a kastély, mely a 17. század elején épült. Jellegzetes letisztult stílus jellemzi- Jane Austen rajongóként 90%-ban megtestesíti a könyvek által idézett hangulatot- rendezett kert és sétány veszi körül, a táj és a körülötte elterülő város alkalmas könnyű sétákra, és a mai időjárás is az angliai záporokkal gazdag éghajlatra emlékeztetett.
Sokszor eszembe jut egy-egy sétálós jelenet az Austen-filmekből, és Párizs mellett sok erre alkalmas hely található kastélyokkal. Sikerült hozzájutnom egy prospektushoz a közeli vidéki kúriákról, pontos információval, hogyan lehet hozzájuk eljutni- a mai látogatás után ezt kincsként fogom őrizni, mert eldöntöttem, hogy egy-egy szabad napomat erre fogom felhasználni:)
A kastélyon belül múzeum is található, melynek színvonala kiemelkedő és nagyon szórakoztató élménnyé tette az ottlétünket- színes kivetítők, kellemes korabeli zene és a külföldiek számára több nyelven is rendelkezésre álló audio idegenvezető segítették a tájékozódást.
A kiállítás fő vonala az impresszionista festők bemutatása volt- jobb helyre nem is hozhattak volna. Megsokszoroztam a figyelmemet, hiszen odavagyok mindenért, ami velük kapcsolatos, észrevettem, hogy egyenesen vadászom rájuk- hol lakott Lautrec, Van Gogh, Monet, hol találok Caillebotte-gyűjteményt és még sorolhatnám.
Azonban még így is, hogy sokat olvastam már róluk, sikerült jobban megértenem művészetük lényegét. Rájöttem, azért szeretem az impresszionistákat, mert határvonalat képeznek a klasszikus és a modern festészet között. Monet vagy Renoir képei még magukban hordozzák a klasszikus vonalvezetést és színhasználatot, de az ecsetkezelésük már korukban is egyedülállónak számított. Ők annak a festőgenerációnak a tagjai, akiknek a kezdetekkor meg kellett vívniuk a maguk harcát az akkori festőiskolák mestereivel. Az impresszionisták azok, akik elsőként nem azt festették meg, és nem úgy, ami és ahogy a világban létezett, hanem ahogy azt ők saját személyiségük szűrőjén keresztül érzékelték.
Lázadásnak tekinthető ez az ezt megelőző festészethez képest, számomra ők már többek a 'mestereknél', akik megrendelésre élethű portrékat készítettek; náluk már megjelenik a képeken a művész maga, aki mindeddig a háttérben maradt- és valóban, életmódjuk is ezt tükrözte.
Az addig egységes világkép náluk megtörik, mint ahogy a valóságot sem határozott ecsetvonásokkal, hanem apró pontozással, vonalakkal ragadják meg jelezve az ekkor útjára induló felfogást, miszerint a világnak nem csak egy arca van csupán, a teljes megismerés lehetetlen, legfeljebb az érzékelés megváltozásával juthatunk közelebb a valósághoz.
Tőlük elindulva érthető meg (számomra) a modern festészet is: művészetüket az alkotók nem adják készen, a közönség számára közérthető formában, hanem elvárják a befogadó részéről is megjelenő gondolkodást- egyre inkább bizonyos rétegekhez szólnak.
Képek: http://www.facebook.com/album.php?aid=320004&id=665435121&l=4153b89d41
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése