Remegő lábakkal indult a mai reggel...Az úgy volt, hogy eldöntöttem, felkerekedek és meglátogatom párizsi honfitársaimat a Magyar Intézetben, avagy érdeklődöm, mi hír szállásügyben. A probléma még mindig nem megoldott, ezért oda akartam menni és beszélni valakivel, aki tud segíteni, esetleg akinél lehet könyörögni- de még ez is naiv elgondolásnak bizonyult... Tegnap megkérdeztem a fiúkat, hogyan lehet oda tömegközlekedéssel eljutni- a válasz: 'demain', vagyis holnap, ma pedig arra jutottak, hogy Johann elvisz, aztán majd ott elmagyarázza, hogyan találok vissza. Ok, elkészültem- szűk fekete naci, top, beszárított haj, hátha az összkép még meggyőzőbbé teszi majd a szomorú, esdeklő tekintetemet, az emeletről leérve viszont Johann épp két motoros sisakot dobott le az asztalra és a jelek szerint nem volt rá más jelentkező rajtam kívül.
Nyeltem egy nagyot, igyekeztem nem szerencsétlennek tűnni -nem sok sikerrel-, Johann egyből kiszúrta, hogy papucsban akarok menni és szólt, hogy az nem lesz jó... Na ekkor végképp szétestem, szó szerint, sikerült elakadnom a lépcsőben:P
Az udvarra érve ott várt a motor -fanatikusoknak üzenem, nem néztem meg, milyen típus, egyszerre agyaltam azon, hogy nem fogok-e leesni róla, hogyan húzzam a sisakot a fejemre és nyugtáztam, hogy a reggeli hajgöndörítés e művelet folytán teljesen értelmét vesztette...
Nehezítésnek megkaptam a hátamra Johann hátizsákját, amibe beletettük az 5kg átlagsúlyú kézitáskámat és egy fekete bőr mocis kabátot kesztyűvel:)) Elindultunk. A sebességünk hamar felkúszott 110re, majd 140re, de ezt egy ideig észre sem vettem, csak amikor a négysávos autópályán rápillantottam a kilóméter órára. Kb. 10 percig halálfélelmem volt, de utána már élveztem, főleg, amikor megérkeztünk Párizsba- az autópályáról egyenesen a Diadalívhez érkeztünk, onnan végigmentünk a Champs Élysées-n- ez felért egy sűrített városnézéssel, bár azt nem gondoltam volna, hogy először motorról pillantom majd meg Louvre-t és a Notre-Dame-ot:P De így történt, máskor sem hagynám ki, hihetetlen volt!
Koli ügyben nincs még hír, ma este küldik ki e-mailben az eredményeket, izgulok... A Magyar Intézet után bementem a Jardin du Luxembourgba, gyönyörű volt és nagyon hangulatos:) Sokan vannak, akik ott olvasgatnak, de láttam iskolás csoportot is tesióra közben- futottak:P Hiába, ilyen helyen nekem is könnyebben ment volna...:P
Az egész nap ad hoc jelleggel telt, nem volt nálam térkép, csak sétálgattam és nézelődtem; találtam egy másik kollégiumot külföldi diákoknak, kitöltöttem egy jelentkezési lapot, elvileg már ott is várólistán vagyok- nyitott szemmel kell járni, nem is gondoltam volna, hogy csak így betévedve is szóba állnak velem, de nagyon kedvesek voltak és normálisnak tűnt az ügyintézés, úgyhogy talán nem egy papírkupac alján landol majd a kérvényem.
Pár száz méterrel odébb megpillantottam a Panthéont, bementem és végigjártam az egészet- nagyon szép volt, letisztult a stílusa, hagyták a belső teret érvényesülni, így egy picit jobban megnyílik az ember lelke:) A főhajó közepén, a kupola alatt van egy ingára emlékeztető szerkezet, ami minden órában összesen 10 fokot fordul- nem akarok hazudni, de ha jól értettem, a golyó maga ugyanazon a pályán mozog, hozzá képest az épület változtatja a helyzetét a Föld forgásával- egyszerűnek tűnik, de engem nagyon meghatott!- emlékeztet a minket körülvevő erőkre és szemmel láthatóvá teszi a láthatatlant.
A város gyönyörű, nagyon jó lesz itt eltölteni egy évet:) Hazafelé 3 átszállással jöttem- metróval és két vonattal, hasonlóan a pesti külvárosi járatokhoz. Bérletem még nincs, ahhoz előbb a suliba kell elmennem, de így is csak egy jegyet kellett vennem, mert az állomásokon pontosan meg lehet adni egy automatánál az úticélt:)
Ez volt a mai nap, este remélem még kapok e-mailt a koli ügyében... Szurkoljon, aki olvassa!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése