Két hete még abba sem mertem belegondolni, hogy egyszer tényleg eljutok idáig és ma már Versailles-t is megcsodálhattam:)
Ahogy megérkeztünk a grandiózus épületek szinte letaglóztak- erre nem lehet felkészülni, csak megélni... Olyan méretek és pompa uralkodnak, hogy az ember úgy érzi, a tudata nem képes eléggé kitágulni, hogy mindezt felfogja. Kevés hasonló hely lehet a világban, ahol ennyire érezhető, hogy minden szobor, szökőkút és virágágyás az érzékeket hivatott kényeztetni- sikerrel! A
kastélyon belül sem igen akad egy négyzetcentiméternyi hely, ami ne lenne szövetekkel, berakással vagy arannyal díszítve. A nagy belső terek miatt ugyan nehéz elképzelni, hogy emberi léptékkel bárkinek a lakhelyéül szolgálhatott, de a berendezett szobák a baldachinos ágyakkal azért meggyőzőbbek... nem beszélve itt-ott a sarkokban és a lépcsőfordulókban terjengő 'fura' szagokról:D
Béatrice ötlete volt, hogy menjünk ki, mert később tömegközlekedéssel nehezebb lenne kijutnom. Bár nem csak számomra jelentett újdonságot a mai nap, Emilie sem volt még ott és a fiúk is csak kétszer- szóval megnyugodtam, hogy nem csupán az én kedvemért fognak körbejárni egy kisebb városnyi területet:)
Ahogy megérkeztünk a grandiózus épületek szinte letaglóztak- erre nem lehet felkészülni, csak megélni... Olyan méretek és pompa uralkodnak, hogy az ember úgy érzi, a tudata nem képes eléggé kitágulni, hogy mindezt felfogja. Kevés hasonló hely lehet a világban, ahol ennyire érezhető, hogy minden szobor, szökőkút és virágágyás az érzékeket hivatott kényeztetni- sikerrel! A
A berendezési tárgyak közül több emlékeztet a Schönbrunnban látottakra, de ez a két ország diplomáciai kapcsolataira tekintettel nem meglepő:)
Nos, mivel a látvány szavakkal nem leírható, beszéljenek inkább a képek:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése