2009. október 13., kedd
Párizs reggel-délben-este
2009. október 7., szerda
Október
2009. október 2., péntek
Bonne nuit!
Az első benyomások az új, immár végleges szállásról: a falon keresztül indiai zene, nevetés és a padlón guruló sörösüvegek hangja hallatszik át, a konyhából párolt rizs illata kavarog a levegőben- ezen most ki kéne akadni, de ennél megkönnyebbültebben régen éreztem már magam. Van társaságom, a kihalt folyosó lassan megtelik élettel, ahogy figyelek, kezdem észrevenni magam körül az embereket, de ennyire még talán soha nem éleztem ki minden érzékemet arra, hogy megismerjem a környezetemben lévőket.
A tegnapi nap nem várt 'krízist' tartogatott a számomra. Beköltöztem a CIUP-ba, nagyon szép környezetbe tele parkokkal és hangulatos épületekkel egy meglehetősen kozmopolitának mondható városrészben. A külsőségek mellett azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy a dolgok a valóságban ismét máshogy alakulnak, mint ahogy azt a 'kis világomban' el szoktam képzelni.
Azt hittem, egy pezsgő közegbe csöppenek majd klubhelyiséggel, fotelekkel, tele fiatallal, akik majd nyomban maguk közé fogadnak és azután közösen főzőcskézünk és csevegünk a lépcsőfordulóban- utóbbiban volt már részem, életem eddigi legjobb éve során a Zrínyi-koliban-, de be kellett látnom, hogy nem várhatom el, hogy minden az én elképzeléseim szerint alakuljon- amelyek elég naivak helyenként...
Tegnap ezért elveszettnek éreztem magam, a házban sehol egy árva lélek és a parkban idejüket töltő baráti társaságok is már összeszokott bandáknak tűntek. Alig bírtam aludni, lepergett előttem az egész év ahogyan magányosan ülök a szobámban, csöndben, internet nélkül, "de legalább tanulásra jut időm", gondoltam. Régóta észrevettem, hogy a körülöttem lévő környezet a saját lelkiállapotom letükröződése, és valóban, a két bőrönd kiterítve, egymásra omló ruhákkal, cipőkkel és könyvekkel nem akaródzott a helyére kerülni- nem is bírtam kipakolni, de közben tudtam, hogy idővel minden megoldódik, ezen csak gyorsít az, ha alkalmazkodom a helyzetekhez.
Megfogadtam -sokadszorra-, hogy nem agyalok annyit, összeállítottam fejben a mai programomat és erősen fohászkodtam, hogy reggel higgadtabban tudom elkezdeni a berendezkedést.
Ma felkelés után felkerekedtem kisebb raktárnyi tisztító- és mosószerért; elvileg háromnaponta takarítanak a szobákban, de egy kis törölgetéssel és a polcok lemosásával egészen látványos változást tudtam produkálni:) Mosószert pedig a mosodához vettem- nagyon szimpi, alagsori helyiség, pénzbedobós rendszerű, de legalább új gépekkel...
A jelenlegi berendezettségi állapot 80%, az apróságok kicsomagolása idegesít, majd használat közben kialakul:P, addig a kartondobozomban tárolom őket:D
Azt is eldöntöttem, hogy erőt veszek magamon és átveszem a kezdeményezést, hogy ismerősöket, barátokat szerezzek. Erre az első kísérletet délben tettem, amikor az étteremben leültem egy leányzó asztalához, de látva, milyen kiéhezve ette a pizzáját, nem mertem zavarni...:P
Délután-este azonban külön mutatványszámba megy, ahogy az emberek az épületek előtt keringenek kezükben a laptopjaikal egy kósza jelet keresve, így volt alkalmam segítséget kérni és beszélgetni is, ami folytatódott a szomszédaimmal, akik indiaiak- innen a zene és a párolt rizs, és akik kezdetnek picit fura, de vicces társaságot nyújtanak.
És a közel egyórás beszélgetés után a gép elé leülve újabb meglepetés várt, egy üzenet az egyik német lánytól -az egyetemi erasmusos csoportból, akiket megpróbáltam facebookon verbuválni, mivel nem szerveztek számunkra közös programot-, hogy találkozzunk a városban éjjel a Nuit Blanche-on (komment később), vele és a többiekkel. Azt hiszem, a 'Secret' című könyvet lassan fölöslegessé válik elolvasnom:P
2009. szeptember 24., csütörtök
Musée d'Orsay
Az impresszionisták gyűjteménye ismét levett a lábamról- de ahol külön-külön terem jut Monet, Manet, Van Gogh és Toulouse-Lautrec műveinek, ott az ember rendesen elfelejt maga körül mindent és csak arra törekszik, hogy minél többet magával vigyen a szépségből, amit lát.
Belefeledkeztem a színekbe- ezek a képek tényleg olyan érzelmi állapotba tudnak hozni, ami felér egy terápiával. Lenyűgöző élmény az előtt a kép előtt állni, melyet az az ember festett, akit gyerekkorom óta csodálok a művészetéért, akinek ugyanazon képét lemásolva tanulgattam festeni otthon. Elvesztem az ecsetvonások közti tér végtelenségében- közelebb hajolva látható, hogy nincsenek kontúrok, csak egymáshoz viszonyuló színek, olyan csodálatosan élő színek, melyek azt a hangulatot kölcsönzik a képeknek, mintha aznap délelőtt készültek volna.
Talán azért is különleges ezeket a festményeket Párizsban látni, mert itt a képek témájául szolgáló helyszínek is megtalálhatók. Onnan, ahol most lakom a Saint-Lazare pályaudvaron keresztül érek a belvárosba. Számos ismert tájkép készült a közeli Argenteuil-ben vagy Auvres-ban, a Montmartre-ról nem is beszélve. A hasonló témájú képek nagyon jó alkalmat adtak rá, hogy lássam, ugyanazon táj hogyan jelenik meg különböző művészek vásznain. Na és Lautrec, kétségtelen, hogy kevés festő tud(ott) rajta kívül három ecsetvonásból valóságos jellemrajzokat alkotni, ami a portrékat illeti.
A tegnapi nap is különleges volt, mert elmentem a Cité Universitaire-be -jövő héttől itt lakom majd- körülnézni. Azt kell mondanom, leesett az állam, olyan gyönyörű és hangulatos! A ’harry potter’ (vagy Lillám szavaival élve ’old school’)-stílus gondolom elég meggyőzően hangzik. Mindenhol külföldiek, az angol a prioritást élvező nyelv, tele van sportpályával és még egy szuper étterem is van diákokra szabott áron.
Kedvem lett volna tovább időzni, de el kellett mennem a Gallienire az (első) csomagomért! A szüleim felpakoltak mindent, amiből az elmúlt hetekben kifogytam, és kaptam könyveket, amiket már alig vártam, tekintve, hogy továbbra is napi 25-30 megállót utazom oda-vissza az egyetemre menet… Oh és egy kis hazai almát, ami kritikussá növelte a pakk súlyát, úgyhogy alaposan megszenvedtem érte, mire kibonthattam.
Nagyon örültem az apróságoknak, azóta észrevettem, hogy kincsesládaként tekintek rá, melynek mélyén sok hasznos dolog lapul és bármikor nyúlok bele, mindig más akad a kezembe:D
Ma a sport volt a nap jelszava, délután elmentünk egy újonnan épült uszodába és leesett az állam, olyan színvonalú konditerem és szaunák voltak a medencék mellett, mindez 2,5 euróért diákoknak! Sikerült jólesően kifárasztanom magam az úszással, így picit megint szebbnek tűnt a világ, mint azelőtt:D
A hétvégére városnézést tervezek, és járni fogom az éttermeket állás ügyben, egy kis pozitív megerősítést szívesen fogadok gondolatban!:))
Képek: http://www.facebook.com/album.php?aid=324382&id=665435121&l=b67c9e106c
2009. szeptember 10., csütörtök
A Louvre- első felvonás
Bevallom, sokkal kezdetlegesebbnek képzeltem, mint ahogy valójában volt- gyönyörű ékszerek, tisztára csiszolt réz tükrök és bútorok, használati tárgyak gazdagítják a tárlatot. Akinek van hozzá türelme, nézze meg a képeket, feltöltöttem, de nem tudom mennyire adja vissza a hangulatot. Van azonban néhány szobor- szfinxeket és isteneket ábrázoló- amelyeknek valódi kisugárzása van és tekintélyt parancsoló légkör lengi őket körbe. Ezeket a tárgyakat látva sokan joggal érezhetik ezt a távoli kultúrát nagyon is közelinek magukhoz- ez pedig biztosan nem véletlen:)